Hú, nagyon felhúztak ma, talán van értelme indulatból írni egy bejegyzést, talán nincs, de ennek most ki kell kerülnie, nincs mese.Az irigységről lesz szó. Arról az irigységről, amiről azt mondják, hogy a magyarok sajátja, és kezdem is ezt elhinni.
A legtöbben a sikerre irigyek. Amikor elkezdesz vállalkozni, mindenki sok sikert kíván, és legtöbbször őszintén teszik, hiszen nem zavarod a vizeiket, nem veszel el tőlük semmit.
Eleinte őszintén kívánják, hogy sikeres legyél, de aztán megváltozik valami.
Valóban elkezdesz sikeres lenni. Még csak nagyon kicsit, talán még egy fillért nem is kerestél, de már tényező lettél a vállalkozásoddal. Talán nem is vagy konkurenciája az irigyeidnek, ők talán nem is gondolkodnak még csak hasonlóban se mint amiben te elkezdtél befutni, mégis megakasztod a fogaskereküket. Homokszem lettél az agyukban, és a tű mindig visszaugrik rád, és az irritáló sikeredre.
Elkezdenek számolni: vajon mennyit kereshetsz a munkahelyeden, mennyit keresel a házastársaddal együtt, és mennyivel támogathatnak a szüleid? Miből vettél autót, hogy engedhetted meg magadnak a nyaralást? És mégis miből kezdtél a vállalkozásodhoz? Most mennyit keresel vele? És ha ezt a pénzt felszorozzuk tizenkettővel, akkor egy év alatt ez mekkora összeg lesz?
De a kérdést soha nem szegezik neked, csak tippelnek. Nem nézik a számlákat, amiket havonta befizetsz, nem főznek kávét, amikor hajnalig dolgozol, hogy másnap helytállhass a munkahelyeden.
Eleinte magukban irigykednek, aztán egyszer valahol elejtenek egy szót rólad, és irigy társakra lelnek. És akkor aztán neked esnek. Névtelen mélekkel bombáznak, figyelmeztetnek, hogy azért jutottál idáig, mert ők mindenkinek elmondták, hogy mennyire jó vagy, de már nem vagy az. Nem, mert elkezdtél a vállalkozásodból élni. Nagy valószínűséggel meg is fenyegetnek: mindenkinek elmondják majd, hogy a vállalkozásod csak pénzt akar, és te egy csaló sarlatán vagy. És el is kezdik. A mondataik így kezdődnek: nagyon szeretem, de régen egészen más volt. Már nem tudunk miről beszélgetni. Megváltozott…
Néha úgy érzem, hogy szégyen pénzt keresni. Szégyen sikeresnek lenni.
Sajnos én még nem keresek pénzt, a fogadóm még csak a szívemben él, de látom a gyülekező fellegeket.
Néha jó lenne egy kis amerikai szemléletet importálni, örülni mások sikerének, és kérdezni. Megkérdezni hogyan is érte el azokat, hogyan tudna a mi segítségünkre lenni?
Ez a poszt most annyira picsogós lett. Majd egyszer le is törlöm. Addig is iszok egy pohár vörösbort, hátha másként látom majd a világot. Egészségetekre!
