Eddig három igazán negatív élményem volt falusi vendéglátókkal, ezt a három hibát én tuti nem fogom elkövetni. A vérnyomásom az utolsónál ment fel a legjobban, és az az igazság, hogy azóta se térek felette napirendre:
· Döglött, összeszáradt madár a téglával felpolcolt, kifeküdt ágy alatt.
· Egy alkoholista párocska a ház másik felében, akik hangosan szerették egymást napközben, este pedig bezárkóztak a közös használatú fürdőszobába, ahol a wc is volt.
· Kis falu tájházként is üzemelő, meglehetősen szépen felújított vendégházában egy egyszerű, de jóindulatú, mint megtudtuk közmunkán lévő lány fogad minket, átadja a kulcsokat és elmegy. Éjjel érkeztünk haza a folyóparti bográcsolásból, másnap reggel hétkor kopogtatásra ébredek, a lány veri az ajtót és nagyon izgatott, kezében mobiltelefon. Azonnal hívjam fel a polgármester urat, mert tegnap este nem voltunk otthon időben, ezért a polgárőrökkel kinyittatta az ajtót, hogy megnézze, nem szöktünk-e meg fizetés nélkül?!És most a polgármester úr nagyon dühös ránk, mert nem szokás ilyen későn hazamenni.
És egy ráadás a pofátlan kategóriából:
Miután 260 km-t leautóztunk a kinézett és telefonon lefoglalt szállásra, a tulaj felhívott, és közölte, hogy bocsesz, de megérkeztek a barátai, és érthető okokból inkább nekik adja oda a szobákat. Ez utóbbit nem hittem el, vissza is kérdeztem, hogy viccel-e, de teljesen komolyan beszélt, hiszen, mint mondta, nem kért előleget. Valóban nem.
